Szegedi Piaristák

    Samu Margit:

    Karácsonyi zsoltár

    Engedd, hogy felhők hófehér bársonyával
    betakarjam ártatlan testedet,
    az ég kékjét csókoljam szemed fényében,
    s a Hold sugarával öleljem át
    életed magányát.

    Hadd vigyem veled és benned
    a mindenség fájdalmát, jóságát.
    Mint az árnyék úgy követlek,
    mert a sorsod az én sorsom is.

    Arcod tisztaságában él az örök
    emberi szenvedés, gonoszság
    és a végtelen megbocsátás.
    Engedd, hogy láthatatlan
    kövesselek életed útjain.

    Legyek jóban és rosszban a
    társad, letöröljem könnyeidet,
    hogy jobbá és igazabbá tedd életünket.
    Így borulok eléd születésed napján
    és magamat teszem lábad elé ajándékul.

    1985


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.