Samu Margit:

Karácsonyi zsoltár

Engedd, hogy felhők hófehér bársonyával
betakarjam ártatlan testedet,
az ég kékjét csókoljam szemed fényében,
s a Hold sugarával öleljem át
életed magányát.

Hadd vigyem veled és benned
a mindenség fájdalmát, jóságát.
Mint az árnyék úgy követlek,
mert a sorsod az én sorsom is.

Arcod tisztaságában él az örök
emberi szenvedés, gonoszság
és a végtelen megbocsátás.
Engedd, hogy láthatatlan
kövesselek életed útjain.

Legyek jóban és rosszban a
társad, letöröljem könnyeidet,
hogy jobbá és igazabbá tedd életünket.
Így borulok eléd születésed napján
és magamat teszem lábad elé ajándékul.

1985


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi_PONT_hu