Szegedi Piaristák

    Sík Sándor:

    A napkeleti bölcsek

    Ama csillag után.

    A holdsugaras hideg éjszakában,
    Mint egy fehérlő, csendes álom,
    Úgy vonult el a komoly karaván.
    És elől ment a három.

    A sziklás föld mogorván és kopáron
    Feküdt el lábaik alatt.
    Méltóságos sora a száz tevének
    A harmaton halkan haladt.
    És mintha fehér árnyak lengenének,
    Úgy vonult végig a fehér sereg
    A völgyön, ahol nem nőttek virágok,
    S a városon, ahol az emberek
    Nem virrasztottak és nem énekeltek.
    S ahol nem látta őket senkisem.

    És így suhant el csendesen
    Életre éledt vágya Napkeletnek
    Az ezredéves éjszakán.

    Ama csillag után.


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.