Szegedi Piaristák

    Ismeretlen szerző, magyarországi:

    Karácsonyi himnusz

    Égi kertek permeteltek
    Mámorító harmatot.
    Mind a mennyek daltól zengnek,
    Ujjongnak az angyalok.

    Köszöntsétek, szántók, rétek,
    Kik most kizöldeltetek,
    Fürge csorgó s ti mosolygó
    Nagy hegyek, a Kisdedet.

    Sírva nézi, úgy becézi
    Egyszülöttét Mária,
    Néz ragyogva, mosolyogva
    Szűz Anyjára szent Fia.

    Jön a pásztor barikástól:
    Jézus szentebb aklot ád.
    A Fiúnak sípot fúnak
    S énekelnek eklogát.

    Még a néma ócska széna,
    Még a jászol is nevet,
    Úgy karolja, úgy apolja
    A megváltó Kisdedet.

    Ottan állván, édes álmán
    Jó barmok virrasztanak,
    Ráhajolnak, udvarolnak
    És fel-felsóhajtanak.

    A kis házra havat rázva
    Rárohannak a szelek.
    Jaj puhácska kis babácska
    Testecskéje didereg!

    Édesanyja rácsavarja
    Durva pólyarongyait,
    Avval ójja Alkotója
    Ázó-fázó tagjait.

    Lelkem vágya: Krisztus ágya
    Szívem immár hadd legyen,
    Testem szalma, jászol alma
    S istállója kebelem.

    Fordította: Sík Sándor


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.