Szegedi Piaristák

logo

 

EFOP-1.3.7-17-2017-00122

 

Határtalanul

 

Diákutazási program

    Túrmezei Erzsébet:

    Kérdez a gyermek

    „Ott fenn lakott a csillagok felett,
    de amikor karácsony este lett,
    Lejött a földre, mint kicsiny gyerek.
    És ó, a hidegszívű emberek!
    Kis istállóban kellett hálnia.
    Szalmán feküdt Ô, az Isten Fia.
    Elhagyta érettünk az egeket.
    Ugye-e, apukám, nagyon szereted?”

    Az apa nem szól. Olyan hallgatag.
    De a kis kedvenc nem vár szavakat,
    Odaszorítja vállára meleg,
    kipirult arcát, s tovább csicsereg.
    „Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,
    és ott aludt az állatok helyén,
    szűk istállóban. Nem is érthetem.
    Milyen meleg ágyacskám van nekem,
    pedig csak a te kis lányod vagyok.
    S Ô, Isten Fia, Ô, a legnagyobb,
    szalmán feküdt, amikor született.
    Ugy-e, apukám, nagyon szereted?”

    Kint csillagfényes hideg este… tél…
    Bent apja ölén kis leány beszél.
    „Ott se nyughatott szalma-fekhelyén.
    Futniuk kellett éjnek-éjjelén.
    Halálra keresték a katonák.
    Menekültek a pusztaságon át.
    Milyen keserves útjuk lehetett.
    Ugy-e, apukám, nagyon szereted?”

    Az apa leteszi a gyermeket.
    „Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?”
    Nem bírja már, el kell rohannia.
    A jászolban fekvő Isten Fia
    karácsonyesti képe kergeti.
    Feledte és most nem feledheti.
    Most a szeméből könnyre-könny fakad.
    Most vádakat hall, kínzó vádakat.
    Elmenekülne még, de nem lehet.
    Most utolérte az a szeretet.

    S míg a szívébe égi béke tér,
    mintha körül a hólepett, fehér
    tetők, utak felett távol zene,
    angyalok tiszta hangja zengene
    szívet szólongató, szép éneke:
    „Szegény lett érted. Ugy-e, szereted?”


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.