A kereszténységben, hisszük (Miseének)

Kezdetre
A kereszténységben
Hisszük, valljuk régen,
Hogy az Isten minekünk
Véghetetlen kegyességében
Ígérte a Megváltót
Vigasztalásképpen.

Dicsőítésre
Dicsőség a mennyben!
Öröm, áldás zengjen,
Mert az Isten kegyes volt
És azonnal nagy elestünkben
Megkönyörült mirajtunk
Paradicsomkertben.

Hiszekegyre
Tudjuk, valljuk régen:
Az idők teljében
Gábor angyal küldeték
Az Istennek követeképen
S megtestesült az Ige
Mária méhében.

Felajánlásra
Isten jóságának,
Irgalmasságának,
Ki mindenkor kegyelmez
A halandók gyarlóságának:
Felajánljuk magunkat
Jóságos Atyánknak.

Szent, szent-re
Az örök Atyának,
Egyszülött Fiának,
S a Szentlélek Istennek,
Árva lelkünk nagy Vigaszának:
Dícséret és dicsőség
A Szentháromságnak.

Forrás: SZVU (1)


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi_PONT_hu