Mária, szűz virág

Mária, szűz virág,
Jeruzsálem templomában
Hány éjszakát sír át
Égbe szálló szent imában:
„Könyörülj népeden,
Könyörülj, Istenünk.
Küldd el a Messiást,
Küldd el nekünk.
Ó, ne hagyd népedet
A gonosznak hatalmában.”

Hallja a bús imát
A nagy Isten égi trónján.
Keresve siklik át
Pillantása bércen, rónán.
Mindenütt zokogás,
Epedő fájdalom;
A lélek vágya sír
Minden dalon.
S az örök Ige szól:
„Adósságuk én lerónám.”

Jaj, a bűn tengere
Elárad az egész földön.
A szentség Istene
Hová lépjen, hová jöjjön?!
Mária liliom,
Szeplőtlen, szűz, fehér.
Jön az Úr, jön a Szent:
Szívébe tér.
Ó áldott tisztaság!
Nyílik már a lelki börtön.

Mária, szűz virág,
Isten anyja, liliomszál,
Kér egész nagy világ,
Értünk most is imádkozzál:
„Könyörülj népeden,
Könyörülj, Istenünk.
Küldd el szent Fiadat,
Küldd el nekünk.”
Mária, ha te kérsz,
Bűnös földre irgalom száll.

Forrás: SZVU (10)


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi_PONT_hu