Szegedi Piaristák

    Mint forró sóhaj

    Mint forró sóhaj,
    Elhaló bús jaj
    Kél halk énekünk.
    Sötétben járunk,
    Hajnalra várunk:
    Jöjj el, Istenünk!

    Választott néped
    Így sírt föl Érted,
    Nyögve bús igát.
    Ôsszülők lelke
    Várta, epedte
    Isten egy Fiát.

    A bűn úr most is;
    Gyötör is, foszt is.
    Sír a jó feléd:
    Mikor jössz végre
    Kitűzni égre
    Győzelmed jelét?

    Jöjj, a bűn éget,
    Jöjj, várunk téged,
    Jézus, Istenünk!
    Isteni gyermek,
    Ó, hozz kegyelmet,
    Hozz békét nekünk!

    Forrás: SZVU (13)


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.