Jászolodban áldunk

Jászolodban áldunk, édes Jézuska,
Igaz pásztorka,
Szűzanyáddal, Máriával mindenha.

Vajjon mivel érdemlette az ember,
A bűnös ember,
Hogy érette önmagadat áldozd fel?

E végtelen szeretetért imádunk,
Szívből hódolunk,
Igaz szívet, szeretetet áldozunk.

Forrás: SZVU (24)


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi_PONT_hu