Szegedi Piaristák

    Az Úrnak dobban (Miseének)

    Kezdetre
    Az Úrnak dobban, ég a szív,
    Csak róla zeng ma szánk.
    Mert szomjú földre manna hull:
    Az égi Küldött harmatozza ránk.

    Kezdetre
    És Isten ajkán kél a szó:
    „Te Úr vagy, sziklaszál.
    A Lélek által szült a Szűz,
    És úri széked mindörökkön áll.”

    Dicsőítésre
    Ó drága gyermek, áldva légy,
    Te titkos égi lény,
    Ki harc vagy, mégis béke vagy,
    Mert tűz a vérted és ruhád a fény.

    Dicsőítésre
    A Sátán lábad zsámolya,
    S arcod mint az ég;
    Te győztes, mégis édes Úr,
    Ó Szívkirály, ma üdvözölve légy.

    Evangéliumra
    Az egy Igében mondta ki
    Az Isten önmagát.
    Övébe jött, s nem ösmeré
    A vak sötét az égnek csillagát.

    Evangéliumra
    De mind, kik Ôt megismerik,
    A mennybe vonzza ő.
    Az emberszív, ha rátalált,
    Boldogságos végtelenbe nő.

    Hiszekegyre
    A boldog Isten egy Fiát,
    A Krisztust vallja szánk,
    Mert mindöröktől származik:
    Az Úrral egy, a lángból tiszta láng.

    Hiszekegyre
    Az Isten mélye szülte őt.
    Az Úrban ő is Úr.
    De arca mégis emberarc.
    És drága Szíve emberszívre hull.

    Felajánlásra
    Ma öltsön szép mosolyt az ég,
    És völgyön, halmon át
    Az égre szálljon könnyű dal,
    Mert láttuk őt, ki Szűz ölébe szállt.

    Felajánlásra
    Övé a menny, övé a föld,
    A szív csak érte ég.
    Övé e tiszta áldozat,
    Hol emberszívvel egyesül az ég.

    Szent, szent-re
    Szent énekünk most száll feléd,
    Te fényes, drága Szent.
    Hogy testet öltött szép Igéd,
    A hálánk érte mindörökké zeng.

    Forrás: SZVU (219)


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.