Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem,
énekelnem és zsoltárt zengenem.
Ébredj lelkem, ébredj citera, hárfa,
a hajnalt keltem pirkadásra.
A nemzetek közt, Uram, vallak,
s a népek közt énekkel magasztallak.
Mert nagy a te jóságod s felér az egekig,
hűséged a fellegekig.
Emelkedjél fel, Isten, az egeknek fölébe,
az egész föld fölé ragyogjon dicsőséged!
Hogy akiket szeretsz, megszabaduljanak,
hallgass meg és terjeszd ránk jobbodat.
Szólott az Isten szent helyén:
,,Ujjongva osztom el Szikhemnek földjét,
felméretem Szukkothnak völgyét.
Gálaád földje az enyim, Manasszesz földje az enyim,
fejem sisakja Efraim, Juda királyi jogarom,
Moáb a mosdó tálam,
Édomra sarumat dobom,
Filiszteán diadalmaskodom.''
Ki visz engem az erős városig?
ki vezet el egészen Édomig?
Nem te, Isten, ki elvetettél minket?
és nem kíséred már seregeinket?
Ellenség ellenében te légy nekünk segély,
mert emberi segítség mit sem ér.
Istennel mi hősök leszünk,
s ő eltiporja ellenünk.
418. Két zsoltárból (az 56., 8-12 és az 59., 7-14) olvadt össze. A szükséges magyarázatokat lásd ott.