Mikor Izrael kijött Egyiptomból,
barbár nép közül Jákob háza,[438]
Akkor Juda lett ő szentélye,
Izrael ő országa.
Látta a tenger s elfutott,
A Jordán hátat fordított.
Hegyek, mint kosok, táncolának,
a halmok, mint zsenge bárányok.[439]
Tenger, mi lelt, hogy elfutottál?
Jordán, hogy hátat fordítottál?
Hegyek, hogy mint a kosok, táncolátok?
ti halmok, mint zsenge bárányok?
Reszkess az Úr előtt, te föld,
Jákobnak Istene előtt,
Ki sziklából teremt tavat,
és kőszirtből forrásokat.[440]
Ne nekünk, Uram, ne nekünk,
a dicsőséget te nevednek add,
irgalmad miatt, hűséged miatt.[441]
Mért mondhassák a nemzetek között:
,,Hol van hát az ő Istenök?''
A mi Istenünk a mennyben lakik;
és amit akart, mindent végbevitt.
Ezüst, arany az ő bálványaik,[442]
emberkezeknek tákolmányai.
Szájuk vagyon, de nem beszélnek,
szemük vagyon, de mégse néznek.
Nem hallanak, pedig vagyon fülük,
orrlyukaik s nem szagolnak velük.
Kezük van s nem tapintanak;
lábuk van s nem járnak azon;
nem adnak hangot torkukon.
Ilyenek lesznek ő mestereik:
mind, kik bizalmuk beléjük vetik.
Izrael háza az Úrban bízik:
oltalmazójuk s pajzsuk ő.
Áronnak háza az Úrban bizik:
oltalmazójuk s pajzsuk ő.[443]
Kik az Urat félik, az Úrban bíznak:
oltalmazójuk s pajzsuk ő.
Az Úr gondol velünk
és áldást ad nekünk:
Megáldja Izraelnek házát,
megáldja Áron házát.
Megáldja, akik félik az Urat,
kicsinyeket és nagyokat.
Megsokasít az Úr benneteket,
titeket s fiaitokat.
Az Úrtól áldva legyetek,
aki teremtett földet és eget.
Az egek az Úr egei,
a földet emberek fiának engedi.[444]
Az Urat nem holtak dícsérik,
sem aki már leszállt az alvilágba.
Mi vagyunk, akik az Urat dícsérik,
mostantól fogva mindörökre, végig.[445]
438. barbár nép közül: betűszerint: ,,idegen nyelven mintegy dadogó nép közül'', vagyis az egyiptomiak közül.
439. Mintegy drámai módon adja elő a Vörös-tengeren és a Jordánon való átkeléskor és a Sinai hegynél tett csodákat.
440. A zsoltáros emlékeztet a sivatagban fakasztott víz csodájára (Móz. II. 17, 6. és Móz. IV. 20, 11), hogy megmutassa: semmi sem állhat ellen a mindenható Istennek
441. A zsoltár, úgy látszik, a fogság idején keletkezett, amikor a pogányok kigúnyolták a zsidókat és az igaz Istent, mivel az ő isteneik látszólag legyőzték őt. A zsoltáros azért esedezik, hogy Isten maga gondoskodjék tiszteletéről.
442. A mindenható Istennel szembe vannak állítva a pogányok tehetetlen és semmirevaló bálványai.
443. Izrael háza... Áron háza... akik félik az Urat: a nép, a papok, az áttértek (vö. 117, zs. 2-4; 134, 19).
444. Az Úr az eget magának tartotta fenn, a földet átengedte az embernek.
445. Mivel az alvilágban már nem lehet dícsérni Istent (vö. 6. zs. 6; 29, 10; 87, 11), a mi kötelességünk dicsérni őt, akik még a földön élünk.