A mélységből kiáltok, Uram, hozzád,[519]
hallgasd meg szavamat, Uram.
Legyen füled figyelmezéssel
amikor hozzád könyörög szavam.

Ha felrovod a vétkeket, Uram,
ki áll meg akkor előtted, Uram?
Ám nálad bocsánatot nyer a vétek,
hogy áhitattal szolgáljanak téged.[520]

Az Úrban van az én reményem,
reménykedik a lelkem igéjében.
Lelkem eseng az Úr után,
jobban, mint éji őr a virradat után.

Jobban, mint éji őr a virradat után,
esengjen Izrael az Úr után,[521]
Mert az Úrnál az irgalom,
s bőséges a megváltás nála:
És ő megszabadítja Izraelt
és minden gonoszságából megváltja.[522]


519. A bűnök, s nem a bajok mélységéből; a bajokról a zsoltáros nem beszél.
520. hogy áhítattal szolgáljanak téged: a megnyert bocsánat gyümölcse az Istenre irányuló nagyobb jámborság és tisztelet. (Vö. Róm. 2, 4.).
521. Ugyanazoknak a szavaknak ismétlése a vágyakozás hevességét festi.
522. Izraelt megváltja, ti. a messiási üdvösség napján, amint a próféták megígérték (vö. Jer. 3, 21-23; 24, 7; 32, 37-40; Ez. 11, 17-20.).


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi.hu