Halld, Uram, imádságomat,
vedd könyörgésem hűséged szerint,
és hallgass meg igazságod szerint.
És ítéletre szolgáddal ne szállj,
mert élő teelőtted igazként meg nem áll.[575]
Mert ellenség üldözi lelkemet:
életemet földig tapossa,
s mint rég halottat, sötétre vetett.[576]
Elepedett bennem a lélek,
bensőmben szívem megmeredt.
Megemlékezem rég elmúlt napokról,
gondolkozom minden tetteiden,[577]
kezed munkáin elelmélkedem.
Kezeim hozzád kiterjesztem,
mint asszú föld, téged szomjaz a lelkem.
Hamar hallgass meg, Uram, engem:
mert elfogyatkozik a lelkem.
El ne rejtsd előlem orcádat,
olyan ne legyek, mint kik sírba szállnak.
Add hallanom irgalmadat korán,
mert én bizalmam tebeléd vetem;
Amelyen járjak, mutasd meg az ösvényt,
mert lelkemet tehozzád emelem.
Elleneimtől, Uram, ments meg:
bízom tebenned.
Akaratod tennem taníts,
mert te vagy az én Istenem,
Jóságos a te lelked,
vezérelj sima földeken.[578]
Nevedért, Uram, tarts meg életben engemet:
irgalmasságodért a gyötrelemből vezesd ki lelkemet.
Ellenségeim kegyelmedben irtsd ki,
veszejtsd el mind, aki szorongatott:
mert én a te szolgád vagyok.
575. A zsoltáros tudja, hogy méltó a büntetésre, ha Isten ítéletében a szigorú igazság szerint mér, de kéri kegyelmét, minthogy minden ember bűnös. (Vö. 50. zs. 6, 7; 129 3 ).
576. Minden reménytől és fénytől megfosztva, hasonló a már rég eltemetett emberhez.
577. megemlékezem rég elmúlt napokról, azaz azokról a jótéteményekről, melyekben Isten az elmúlt századokban népét részesítette (vö. 76. zs. 4, 6, 12, 13.).
578. sima földeken: ahol lábamat már nem sértem meg s nem forgok életveszélyben. (Vö. 25, 12; 26, 11.).