Dícsérd az Urat, Jeruzsálem,
dícsérd, Sion, Istenedet:
Erőssé tette zárát kapuidnak,
s megáldta benned gyermekeidet.
Határaid megáldja békességgel,
és jóllakat a búza velejével.
Szavát a földre küldi el,
igéje sebesen szökell.
Akár a gyapjat, havat ád,
és hamúként hint zúzmarát.
Mint kenyérmorzsát, úgy szórja jegét,
és megfagynak a vizek hidegén.
Igéjét küldi, és a jég fölolvad,
szelét fuvatja, és a vizek folynak.
Jákobnak ő tudtul adta igéjét,
Izraelnek parancsát, rendelését.
Más népeken így nem cselekedett,
náluk igéit nem mutatta meg. Alleluja.
583. Az öt utolsó zsoltár a héber szövegben Alleluja szóval (dícsérjétek az Urat) kezdődik. Az Alleluja-zsoltárok kifejezés kiválóan jellemző tartalmukra.