Miérthogy a nemzetek háborognak,
s a népek hívságokon agyarognak?
Fölkelnek a földnek királyai,
s a fejedelmek összetanakodnak:
az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen.[2]
,,Repesszük el rabláncukat
és rázzuk le igájukat!''

Csak mosolyogja őket, ki fenn lakik a mennyben,
megcsúfolja őket az Isten.
ám haragjában szólni fog
és megzavarja őket, mikor felháborog.
,,Királyomat elrendelém
szent hegyemen, Sion hegyén!''

Az Úr végzését hírdetem:
az Úr mondotta ezt nekem: ,,Az én fiam vagy, én ma szültelek.
Kérd tőlem, és neked adom a nemzeteket örökségedül,
föld határait osztályrészedül.
Vasvesszővel kormányozhatod őket,
cserépedényként törheted meg őket!''

Nos, királyok, okosak legyetek,
föld kormányzói, intést értsetek:
Szolgáljatok az Úrnak félelemmel s örvendezéssel,
és hódoljatok neki rettegéssel.
Hogy föl ne gerjedjen haragja, és el ne veszítsétek utatok,
mert fölloboghat hirtelen haragja!
kik hozzá menekülnek, boldogok.


2. Fölkentje ellen: a héberben: masiah, görögösen: Messias; az ószövetségben a királyokat (Bir. 9, 8; Sám. I 9, 16; 16, 12 k) és főpapokat (Móz. III. 8, 12; Móz. IV. 3, 3) fölkenték méltóságukra.


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi.hu