Erődön örvend a király, Uram,
segítségeden ujjong nagy-vígan!
Szíve kívánságát megadtad,
ajkának kérését meg nem tagadtad.
Dús áldásoddal siettél eléje,
színaranyból öveztél koronát a fejére.
Életet kért, és te élnie adtad
hosszú napjait sok-sok századoknak.[43]
Te jóvoltodból nagy a dicsősége,
díszt s méltóságot halmoztál fölébe.
áldássá tetted mindörökre őt,
örvendezéssel töltöd el színed előtt,
Mivelhogy a királynak az Úrban bizodalma,
nem engedi inogni a Fölséges irgalma.
Kezed meglelje minden ellenséged,
gyűlölőidet jobboddal elérjed.
Taszítsd mint tüzes kemencébe őket,
mikor megpillantják színed.
Eleméssze az Úr haragja őket,
és tűz eméssze meg.
Gyomláld ki földről sarjukat,
ember fiai közül magvukat.
Ha ellenedben gonoszat terveztek,
álnok terveket főztek: semmit ki nem vihetnek.
Mivelhogy hátat adni kényszeríted,
íjjadat arcuknak feszíted.[44]
Kelj fel, Urunk, erődet megmutasd!
és mi énekelünk s áldjuk hatalmadat.
43. hosszú napjait sok-sok századoknak: nagyító kép, mint a szokásos üdvözlő formulában: ,,király, élj örökké!'' (vö. Kir. III. 1, 31; Neh. 2, 3).
44. betű szerint: ,,ijjad húrjain (nyilaidat) arcuknak irányítod''.