Tégy nekem, Uram, igazságot, mert ártatlanul jártam-keltem,
s az Úrban bíztam rendületlen.
Próbára vess, Uram, kísérts meg engemet
és kémleld ki vesémet, szívemet.

Mert szem előtt tartom jóságodat,
s igazságodban járom utamat.
Nem ülök össze gonosz férfiakkal,
nem tartok együtt alattomosakkal.
Gonosztevők gyűlését gyűlölöm,
istentelenek székét nem ülöm.
Ártatlanságban mosom a kezem,
s körüljárom oltárod, Istenem.
Hogy hirdessem nyíltan dícséreted
s elmondjam minden csodatettedet.
Szeretem, Uram, házad hajlokát
s dicsőségednek sátorát.
A bűnösökkel lelkem ne veszejtsd el,
életemet a véres emberekkel,
Kiknek gonosztól tapad a keze,
vesztegetéssel jobbkezük tele.
Én pedig utam ártatlanul járom,
irgalmazz nekem, légy szabadulásom!
Sima úton a lábam rendületlen[54]
áldom az Urat gyülekezetekben.


54. sima úton: sík talajon, ahol az elbukás veszélye nélkül járhatok.


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi.hu