Minden időben áldom az Urat,
dícsérete mindig számban marad.
Lelkemnek dicsekvése legyen Ô,
hallja meg s vígadozzék minden szűkölködő.
Magasztaljátok az Urat velem,
dícsérjük ő nevét mindösszesen.
Kerestem az Urat, és ő meghallgatott;
minden féltemből megszabadított.
Nézzetek rá, és megvilágosultok
s orcátokon meg nem pirultok.
Im, a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta,[72]
s minden szükségből megszabadította.
Az Úrnak angyala táborát fölveri
az őt félő körül és szabadulást hoz neki.
Izleljétek s lássátok, mily jóságos az Úr,
aki hozzá menekül, boldogúl.
Féljétek az Urat, ti szentjei,
ki féli őt, azt inség nem veri.
Szegény lett a hatalmas és éhten-éhezik:
nem látnak szűköt semmi jóban akik az Urat keresik.
Jertek, fiaim, rám figyeljetek,
az Úrnak félelmére tanítlak titeket.
Ki szereti az életét?
ki eped jóval-teli napokért?
Nyelvedet a gonosztól visszatartsd,
s ajkad ne szóljon álnok szavakat.
Fuss a gonosztól és a jót keresd,
a békességet kutasd és kövesd.
Az Úr szemei az igazakon,
és fülei könyörgő szavukon.
A rossztól elfordul az Úr orcája,
emlékét is a földről kigyomlálja.
Kiáltott az igaz, s az Úr hallotta őt,
minden szükségből kiragadta őt.
Közel az Úr azokhoz, kik bűnbánatos szívűek,
a töredelmes lelkűt ő szabadítja meg.
Érheti sok baj az igazt,
de mindenből kimenti az Úr azt.
Megőrzi minden csontjait,
egyetlen egy meg nem törik.
Haláluk lesz a rossz az istenteleneknek;
s kik gyűlölik az igazt, megfizetnek.
Az Úr megmenti szolgáinak lelkét,
s nem látnak büntetést kik őt keresték.
72. ím, a szegény: én, szegény magam.