Ne légy bosszús a bűnösökre,
ne írígykedjél a gonosztevőkre;
Mert, mint a fű, hamar száradnak el,
mint zöldelő rét, úgy fonnyadnak el.
Bízzál az Úrban s tedd ami helyes,
hogy lakhassál a földön s biztonságban lehess.[79]
Az Úrban leld gyönyörűséged,
s szíved vágyát megadja néked.
Az Úrra bízzad útadat,
bízzál: jó végre viszi dolgodat,
Felkölti, mint a napfényt az igazságodat,
déli verőkép igazad.
Hagyatkozzál az Úrra csendességgel,
beléje helyezd reménységed.
Ne bosszankodjál arra, akinek útja tele van sikerrel,
és aki gonoszságot tervel.
Hagyd a haragot, hagyd a búsulást,
csak rosszra visz, hagyd a bosszankodást.
Mert elpusztulnak, kik gonoszra törnek,
s akik az Úrban bíznak, azok bírják a földet.
Még egy kissé, s a bűnös nem leszen;
kutatod, s nem lelsz még helyére sem.
A földet pedig bírják a szelídek,
s örvendenek békesség telijének.
A gonosz az igazra leskedik
és csikorgatja rája fogait,
De az Úristen kikacagja,
mert látja, hogy eljő a napja.
Kardot vonnak a rosszak, ívet feszítenek,
szegényt és nyomorultat hogy elveszítsenek,
jó úton járót hogy megöljenek.
De kardjuk önszívükbe hat,
eltöretnek a kézijak.
Jobb az igaznak a kevés,
mint a gonosznak nagy bővelkedés.
Mert eltöretik a bűnösök karja,
a jókat pedig az Úr támogatja.
Az ártatlanok életére az Úr gondot visel,
s örökségük sohasem múlik el.
Gonosz időben meg nem szégyenülnek,
inség napján megelégülnek.
Ám elvesznek a gonoszak,
akik az Úrral szembeszállanak,
Mint a mezők pompája asznak el,
akár a füst oszolnak el.
Kölcsönt vesz a gonosz, de meg nem ad,
a jámbor könyörül és osztogat.
Bírják a földet Úr áldottai,
és kiirtatnak átkozottai.
Ember lépteit Isten igazgatja:
akinek kedves előtte az útja!
Nem sérül meg, ha elesik,
mivel az Isten fogja kezeit
Gyermek voltam és megaggottam,
de nem láttam még jámbort elhagyottan,
sem magvát kenyér-kéregető sorban.
Minden időben könyörül s a kölcsönt osztogatja;
és megáldatik magva.
A rosszat hagyjad, a jót cselekedd,
és megmaraszt örökké Istened.
Mert szereti az Úr az igazat
és el nem hagyja a jámborokat.
Istentelenek kiirtatnak,
magvuk pusztul a gonoszaknak.
Jut majd a föld az igazaknak,
és mindörökké rajta laknak.
Bölcsességet szól az igaz ajak,
és nyelve kimondja az igazat,
Isten törvénye szívében lakik,
s ingadozás nem éri lépteit.
A bűnös az igazat meglesi,
halálra keresi.
De nem engedi az Úr őt kezére,
s perében nem száll ítélet fejére.
Bizalmadat az Úrba vesd,
az ő útját kövesd;
Ô felmagasztal téged s a föld lesz örökséged,
s a bűnösök pusztultát vígan nézed.
Láttam a gonoszat, amint kevélykedett,
s mint lombos cédrus, szétterpeszkedett.
És arra mentem, és már ime nem volt,
kerestem őt, és helye sem volt.
Figyeld az ártatlant, ügyeld az igazat,
a békés ember magva megmarad.
Ám a bűnös mindenestül kipusztul,
a gonosz maradéka kiveszen írmagostul.
Igazaknak az Úrtól jön segély,
erősség ő a szükség idején.
Az Úr segíti és megmenti őket,
megmenti kezeitől a gonosznak,
s megőrzi, mert őrája hagyatkoznak.
79. lakhassál e földön: ti. az ígéret földjén, annak javai közt.