Mint szarvasgím a patakok vizére,
úgy óhajtozik lelkem Istenére.
Az élő Istent szomjúhozza lelkem:
mikor lehet elébe mennem
és Isten arca előtt megjelennem!
Könny a kenyerem éj-nap untalan,
mikor naponta mondják: ,,Istened merre van'?''
A lelkem áradoz, ha arra gondolok:[96]
a tömegben hogyan vonultam, Isten házába legelől vonultam,
Örömujjongás, háladal szavával,
ünneplő sokasággal.
Mért vagy, én lelkem, oly levert?
mért háborítasz engemet?
Bízzál Istenben: Áldani fogom még
az én orcámnak megszabadítóját, az én Istenemet.

A lélek mélyen le van sujtva bennem,
azért a Jordán földjén, Hermon alatt, Misar hegyén te jársz
eszemben.[97]
Itt örvény örvénynek kiált, zuhatagjaid vizei harsognak:
és minden árjaid, minden hullámaid énrajtam át zuhognak.[98]
Nappal küldjön az Úr irgalmat énnekem,
éjente életemnek Istenéhez hadd szálljon áldó énekem.
Istenhez szólok: Én kősziklám, miért felejtesz engemet?
mikor szorongat ellenségem, szomorún mért járok-kelek?
Csontjaim törnek, mikor ellenségeim gúnyolnak engemet,[99]
mikor naphosszat hajtogatják: ,,Hol van hát Istened?''
Mért vagy én lelkem, oly levert?
mért háborítasz engemet?
Bízzál Istenben: áldani fogom még
az én orcámnak megszabadítóját, az én Istenemet.


95. Ez a két zsoltár tartalmi és formai érvek (lásd főleg a 41, 6. 12 és 42, 5-ben levő azonos refrént!) bizonysága szerint eredetileg egy költemény. Erre enged következtetni a 42. zsoltár címének hiánya is. -- A 42. zsoltárt a lépcsőimádságban imádkozza a pap, igen helyénvalóan, hiszen ő is ennek a földnek szomorú számkivetéséből érkezik az oltárhoz, hogy ott bemutassa a legszentebb áldozatot.
96. a lelkem, áradoz: szomorúan újra átgondolom magamban (Zsolt. 61, 9. Sám. I, 15).
97. A zsoltáros a Jordán forrása közelében, a Hermon hegy lábánál tartózkodik. Úgy látszik, hogy a Misar hegy nevét őrzi a mai Zaora(h), 3 km-re Banyasztól.
98. A Jordán folyó zuhatagjai a zsoltárosnak, aki azon a vidéken született, eszébe juttatják a csapások özönét, melyek elborítják.
99. csontjaim törnek: szószerint: ,,csontjaimban való töréssel kigúnyolnak engem''.


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi.hu