Szólt az Uristen, idézte a földet
hallotta napkelet és napnyugat.
Szépsége telijében Sionból tündökölt fel,
jön az Isten és szótlan nem marad.
Emésztő tűz lobog előtte,
dühöngő forgószél körötte.
A magasból eget, földet idéz,
ő népén ítélkezni kész:
,,Hívjátok egybe én szentjeimet,
kik áldozván, velem kötést kötöttenek.
Igazságát hirdetik az egek,
mert maga Isten ül ítéletet.
,,Halljad, én népem, szólok hozzád,
Izrael, bizonyságot teszek ellened:
én vagyok Isten, a te Istened.
Nem áldozataidért feddelek,
hisz égő áldozataid előttem vannak szüntelen.
Nem kell nekem házadból a tulok,
sem nyájaidból a kecskebakok:
Enyémek úgyis erdők vadjai,
s hegyeimen a barmok ezrei.
Az ég minden madarát ismerem,
ismeretes előttem, ami mozog a réteken.
Ha éhezném, nem mondanám tenéked:
enyém a földkerekség és minden teljessége.
Vajjon bikáknak húsát eszem-é,
bakoknak vérét iszom-é?
Dícséret-áldozattal tiszteljed az Urat,
és álld a Fölségesnek fogadalmaidat!
Segítségül szólíts a gyötrelemben:
megmentelek, és áldani fogsz engem.''
Ám a gonoszhoz Isten így beszél:
,,Mért hangoztatod rendelésemet?
mért hordod szádon szövetségemet?
Gyűlöletes a fegyelem neked,
s szavaimat hátad mögé veted.
Tolvajt ha láttál, már hozzája álltál,
és házasságtörőkkel cimboráltál,
A gonoszra megoldtad szájadat,
és szólt a nyelved álnokságokat.
Beszélni ültél önnön véred ellen,
gyalázkodtál tenanyád fia ellen.
Így cselekedtél, és hallgassak én?
vélted, hogy hozzád hasonló vagyok?
de számonkérlek és rádolvasok.
Értsetek szót, ti istentelenek,
hogy menthetetlenül el ne veszítselek!
Aki dícséret-áldozatot áldoz, az ád énnekem tisztességet,
és aki a jó utat járja; annak mutatom meg az üdvösséget!''[120]
120. aki a jó utat járja: szószerint: ,,aki helyesen járja útját'' (azaz: aki megtartja Isten parancsait).