Könyörülj rajtam, Isten, mivel ember tipor,
támad, szorongat szüntelen.
Ellenségeim szüntelen tipornak,
sokan támadnak ellenem.
Amelyik nap megszáll a félelem,
Fölséges, és benned reménykedem.[137]
Isten ígéretét ünneplem én,
nem félek, Istenben reménykedem:
a test mit árthat énnekem?
Gyaláznak mind-egész napon,
mind amit elgondolnak: ellenem ártalom.[138]
Falkába gyűlnek, leskelődnek, minden lépésem figyelik,
mert életemet keresik.
Haragodban a népeket tipord le,
gonoszságukért fizess meg nekik.
Számkivetésem útjait te számon tartod,
tömlődbe gyűjtöd minden könnyeim:
nemde, Uram, könyvedbe írtad őket?[139]
Hátrálni fognak ellenségeim,
valahányszor szólítlak téged;
jól tudom, Isten, enyém segítséged.
Isten igéretét ünneplem én,
nem félek, Istenben reménykedem:
ember mit árthat énnekem?
Tartom, Istenem, minden fogadásom,
és a hála áldozatát is állom,
Mert megmentetted éltem a haláltól,
lábaimat a megcsuszamodástól,
hogy az élők fényességében járhassak az Isten előtt.[140]
137. Fölséges: Istenre vonatkozik. Iz. 57, 15 és Zs. 91, 9-ben is.
138. szószerint: ,,folytonosan gáncsot vetnek ügyeimnek''.
139. számkivetésem: szószerint ,,figyelemmel kísérted életemet menekülésemben és bolyongásomban''. tömlődbe: Isten gondosan összegyűjt minden könnyet. nemde... könyvedbe írtad őket?: kétes szöveg; úgy látszik arról van szó, hogy Isten minden fájdalmat (vagy: könnyet) számon tart.
140. az élők fényességében: azaz ebben az életben (a haláltól megmenekülve). Vö. Zs. 114, 9.