Hálát adunk, Uram, hálát adunk neked,
és elmondjuk csodáid és hirdetjük neved.

,,Mikor az idő itt leszen,
én meghozom igaz ítéletem.
Megrengjen bár a föld és minden földlakó:
oszlopainak ereje tőlem való.
Mondom a kevélyeknek: ,,Ne legyetek kevélyek!''
az istenteleneknek: ,,Szarvatok föl ne emeljétek!''
A Fölségesnek ellenében föl ne vessétek szarvatok,
az Isten ellen vakmerőn ne szóljatok.[235]

Mivelhogy nem keletről, nem nyugatról,
nem a hegyekből, nem a sivatagból,[236]
Az ítélet az Istentől jön el:
egyet megaláz, másat fölemel.
Mert serleg van az Úr kezében,
és benne színig kevert por pözsög,
És abból tölt, s föld minden gonoszának
seprejéig kell kiszürcsölniök.[237]

Ám én örökké ujjongni fogok,
Jákob Istenének zsoltározok.
S letöröm mind a bűnös szarvait,
az igaz szarva fölemelkedik.[238]


235. az Isten ellen, szószerint: ,,a szikla ellen''.
236. A négy világtájat sorolja fel; a hegyekről: a galileai és szíriai (északi) hegyvidékről.
237. A keserű itallal tele serleg az isteni harag gyakori jelképe (vö. Iz. 51, 17; Jer. 25, 15-17).
238. szarvait: a szarv a Szentírás nyelvén az erő és hatalom jelképe (vö. pl. Zsolt. 88, 18; 111, 8; 148, 14).


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi.hu