Uram, mi Urunk! széles e világon minő csodálatos a te neved!
egek fölé magasztaltad fölségedet.[13]
Kisdedeknek és csecsszopóknak ajkán
készítettél ellenségeid ellen dícséretet,
hogy elnémítsd az ellenszegülőt
és ellenségedet.
Nézem az eget: ujjaidnak műve,
holdat, csillagot: kezed alkotása.
Mi az ember, hogy megemlékszel róla?
mi az ember fia, hogy gondot viselsz rája?
Az angyalok alá csak kevéssel aláztad,[14]
dicsőséggel, nagysággal koronáztad.
Adtál neki hatalmat kezednek minden művei felett,
lába alá vetél mindeneket:[15]
Minden marhákat, minden barmokat,
azonfelül a mezei vadat,
Ég madarait, tenger halait,
mind, amik tengerek ösvényein keringenek.
Uram, mi Urunk! széles e világon minő csodálatos a te neved!
13. a maszoréta szöveg szerint: emeld fölségedet az egek fölé. Mások másként fordítják.
14. angyalok alá vagy Isten alá: itt vagy Istenről vagy azokról a szellemekről (angyalokról) van szó, akik Isten udvarát alkotják. Szent Pál (Zsid. 2, 6-9) ezt a szöveget az ember Krisztusra alkalmazza, akiben az embernek ez a felemelése kiváló módon teljesedett.
15. lába alá vetél mindeneket: a Kor. I. 15, 27 ezt Krisztusra alkalmazza.