Fölkél Isten az isten-tanács közepett,
istenek között tart ítéletet [285]

,,Hamis mértékkel még meddig ítéltek?
gonoszok mellett még meddig beszéltek?
Védjétek meg az elnyomottak és árvák igazát,
szűkölködők és nyomorgók jogát,
Mentsétek meg az elnyomottat és szűkölködőt,
a gonoszok kezéből ragadjátok ki őt''

De ők balgák és értelmetlenek,
és sötétségben járnak:
az ország minden alapja remeg.
,,Istenek vagytok! -- én mondtam magam --
s a Fölségesnek fiai mindannyian,
De meghaltok, mint más akármi ember,
elhulltok a többi fejedelemmel!''[286]
Kelj föl, Isten, tégy a földön ítéletet,
mivelhogy jog szerint tiéid minden nemzetek.[287]


285. istenek között: ,,isten'' névvel illeti a nép bíráit és hatóságait, hiszen magát Istent helyettesítik, s az Ô nevében és tekintélyével ítélnek és kormányoznak. Vö. 57, 2; Ján. 10, 34 sk. Isten tehát Isten-tanácsba idézte őket (vö. Iz. 3, 3- 15).
286. Tekintélyüket és hatalmukat veszítik, melyet Istentől nyertek és amelyet az Ô nevében kellett volna gyakorolniuk; hozzá még nyomorultul el is pusztulnak.
287. A zsoltáros -- úgy látszik -- a Messiásra céloz, aki az egész föld bírája és kormányzója lesz.


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi.hu