Uram, te lettél menedékünk,
nemzedékektől nemzedékekig.[328]
Mielőtt még a hegyek lettek, föld és a világ megszülettek,
Isten, te vagy öröktől örökig.[329]
A halandót ismét porrá teszed,
s mondod: ,,Emberfiak, a porba térjetek!''[330]
A te szemedben ezer év,
akár a tegnap, úgy tünik tova,
s mint egy őrállás éjszaka.[331]
Te elragadod őket: olyanok lesznek, mint a hajnalálom,
és mint a fűnek sarja nyáron:
Reggel kisarjad, fölvirul,
estére lekaszálják, elkonyul.[332]
Bizony, hogy elsorvadtunk haragodtól,
és megzavarodtunk bosszúságodtól.[333]
Mert szemed elé vetted vétkeinket,
arcod fényességébe mi titkos bűneinket.
Haragodtól elszálltak napjaink,
sóhajként múltak el esztendeink.
Mindössze hetven év egész életkorunk,
nyolcvan talán, ha erősek vagyunk;
Az is jobbadán hívság és törődés,
sebesen elszáll, s elragadtatunk.
Ki érti meg hatalmát haragodnak,
s a teneked kijáró félelemmel ki érti erejét bosszúságodnak?
Taníts meg számbavenni napjainkat,[334]
hogy bölcs szivet szerezhessünk magunknak.
Fordulj meg, Uram! -- meddig késel?
légy szolgáidhoz kegyességgel.
Tölts el minket mihamar irgalommal,
hogy minden napjainkban vígadjunk vigalommal.
Vidámíts meg az ostorod alatti napokért,
a sok bajt látott évekért.
Szolgád fölött ragyogjon föl műved,
és fényességed fiaik felett.
Szálljon ránk Urunk Istenünk jósága,
s kezünk munkáját igazítsd jó végre,
kezünk munkáját igazítsd jó végre![335]
328. nemzedékektől nemzedékekig: a mindenható és örök Isten minden egymást követő nemzedéknek menedéke.
329. Az örök Isten szemében még a világ keletkezése sem több, mint egy ember születése.
330. Vö. Móz. I. 2, 19: ,,mert por vagy és vissza kell térned a porba''. Isten egyetlen szavával véget tud vetni az emberi életnek.
331. Vö. Pét. 3, 8. Egy őrállás éjszaka -- az éjszakának egyharmadát jelentette, vagyis igen rövid időt.
332. A korán sarjadó fű a Kelet forró napsugarában hamar elszárad.
333. A bűn az oka, hogy az ember élete oly hamar elszáll, és hogy az ember oly keservesen törődik bele életének rövidségébe (Móz. I. 3, 17-20).
334. számbaveszi: ennek a rövid emberi életnek minden egyes napja értékes. Ezt bölcsen fel kell ismernünk.
335. A zsoltáros irgalmat, vidámságot, jóságot kér, az Isten ,,művének'' és ,,fényességének'' felragyogásáért könyörög. Mindez a messiási kor ajándéka. Ezek ragyogják be földi életünket, ezek révén viszi az Úr ,,kezünk munkáját jó végre''. Az Úr Krisztus megváltó élete és halála ennek a rövid emberi életnek is igazi; örök értéket adott.