Jó az Úristent áldani,
nevedet, ó Fölséges, énekkel dallani:
Hirdetni reggel kegyességedet,
éjszakánkint hűségedet.[341]
Tízhúrú lanton, hárfaszóval,
citera mellett, énekszóval.
Mert tetteid, Uram, énnékem örömem;
és kezed művein örvendezem.
Műveid, Uram, mily felségesek!
gondolataid nagy mélységesek!
Ki ezt nem látja, balga férfi,
esztelen, aki meg nem érti.
Ha virágzanak is fűként a bűnösök,
s tündökölnek minden gonosztevők,
Elrendelve pusztulásuk végtelen,[342]
te pedig, fölséges vagy örökké, Istenem.
Mert íme, Uram, ellenségeid,
mert íme ellenségeid elvesznek,
szétszóratnak mind, kik gonoszat tesznek.
Szarvamat, mint a bivaly szarvát, felmagasztaltad;
elárasztottál színtiszta olajjal,[343]
Ellenségeim lenézte szemem,
s a gonoszul ellenem támadókról jó híreket hallott fülem.[344]
Virul az igaz, mint a pálmafa,
növekszik, mint Libanon cédrusa.[345]
Elültetvék az Úr házában,[346]
Istenünk csarnokaiban virulnak ők.
Gyümölcsöt hoznak vénségükben is,
kövérek lesznek s zöldelők,
Hogy hirdessék, milyen igaz az Úr, az én kőszirtem,
igaztalanság benne nincsen.
341. reggel... éjszakánkint -- azaz mindig.
342. pusztulásuk végtelen: nem csak ideigtartó, hanem örök büntetésről van szó.
343. bivaly -- az erőnek és a rettenthetetlen bátorságnak jelképe. színtiszta olaj -- a jólét és gazdagság jelképe.
344. jó híreket hallott fülem -- hogy a gonoszok megbűnhődtek gonoszságukért.
345. Az alacsony, hervadásra ítélt fűvel (8. v.) szembeállítja a zsoltáros a hatalmas, örökzöld fákat, a cédrust és a pálmát.
346. elültetvék...: azok az igazak, akik közel állnak az Úrhoz, miként a templom udvarán elültetett fák, különös kegyelmekben részesülnek, úgy, hogy öregkorukra is egészségesek, életerősek maradnak.