Örvendezzünk, jertek, az Úr előtt,
ujjongjunk üdvünk sziklája előtt!
Lépjünk színe elé dícséretekkel,
és ujjongjunk előtte énekekkel,
Mert nagy Isten az Úr,
nagy király minden istenek felett,
Kezében vannak mélyei a földnek,
és a magasságos hegyek.
Övé a tenger: ő alkotta meg,
s a szárazföld: keze formálta meg.
Boruljunk földre, jertek, és úgy imádjuk őt,
térdre boruljunk mi Urunk és Alkotónk előtt.
Mivel ő a mi Istenünk, Urunk,
mi pedig legelésző nyája, kezes bárányai vagyunk.
Bár hallgatnátok ma az ő szavára:
,,Sziveteket meg ne keményítsétek, mint Meribában,[354]
mint Massza napján a pusztában,
Hol atyáitok megpróbáltak engem,
megkísértettek, bár szemükkel látták, amiket cselekedtem,
E nemzedéktől negyven éven át megundorodtam,
s mondtam: E népnek szíve tévelyeg
és utaimat nem ismerte meg.
Haragomban kimondtam esküvel:[355]
,,békességembe nem juthatnak el.''
354. A zsoltáros a következő szavakat magának Istennek a szájába adja. Meriba (,,a civódás, perlekedés helye'') és Massza (,,a kísértés helye'') azok a helyek, ahol a zsidók Isten ellen lázadoztak (vö. Móz. II. 17, 1-7. Móz. IV. 20, 2-13).
355. esküvel: a nép lázadása után Kádes-sivatagban: vö. Móz. IV. 14, 20-23.