Szegedi Piaristák

    Kovács András Ferenc:

    Bírálóimhoz. Születésnapomra. Plágium!

    Harmincnégy éves lettem én:
    nem bódít versen vett remény,
        se bű,
        se báj.

    A mennybolt menten rámborul:
    nem éltem jól, sem jámborul,
        csupán
        bután.

    Mint kínon égő ékezet,
    lobog világom: létezek!
        Enyém
        e fény!

    Hallom: vagyok, mert nem vagyok,
    hisz bennem nem rág, nem ragyog
        serény
        erény…

    Azt mondják, arcom régi maszk:
    miért is vágok én grimaszt,
        ha kell,
        ha nem?

    Divatbölcs egy sem érti tán:
    helyettök lettem én vidám
        iszony.
        Bizony.

    Magamnak túl nehéz terű
    vagyok – nem vált meg vers, se bű,
        se báj.
        Sebaj.