Szegedi Piaristák

    Wislawa Szymborska:

    A negatív önértékelés dicsérete

      Az egerészölyv semmit ön-szemére nem vet.
      Nem bántja bűntudat a sivatag párducát.
      A piranha nem kétli, jót cselekedett-e.
      A csörgőkígyó simán elfogadja magát.

      Önkritikus sakál nem létezik.
      A sáska, alligátor, trichina és bögöly
      úgy él, ahogy él, és örül neki.

      A bálna szíve száz kiló, ám
      egyébként könnyű, akár a pehely.

      Semmi sem állatibb
      a Nap harmadik bolygóján, mint a tiszta lelkiismeret

        (Kerényi Grácia fordítása)


    WISLAWA SZYMBORSKA kapta az irodalmi Nobel-díjat

    A lengyel irodalom nagyasszonya, a hetvenhárom éves krakkói költőnő, Wislawa Szymborska irodalmi Nobel-díja csak a nagyközönségnek meglepetés. Bár 1945-ben indul el a pályán, érett kötettel 1957-ben jelentkezik először. Költészetének eredeti meteforáira, ironikus hangjára hamar felfigyel a közönség és a kritika is. Magyarországon először Kerényi Grácia mutatja be 1968-ban, később fordítja Fodor András, Nagy László, Képes Géza, Kovács István. Legjobb ismerője, Csordás Gábor, aki az 1988-ban magyarul megjelent Csodák vására című Szymborska-kötet utószavának is szerzője írja: „A leghétköznapibb; legegyetemesebb élettényekben úgy képes tetten érni a létet, hogy abban a filozófia legkomolyabb problémái fejeződnek ki.” A posztmodern előfutárának tartott költőről, aki egyébként a legtekintélyesebb szerkesztő is Lengyelországban, az ugyancsak Nobel-díjas Czeslaw Milosz írta az egyik legszebb méltatást.