Szegedi Piaristák

    Somlyó Zoltán:

    Karácsonyi vándor

    Karácsony éjjelén a vándor
    az országúti hóba megáll.
    S bekopog a legelső ajtón,
    amit az útszélen talál.

    Egy szót se szól. Csak némán átmegy
    az udvaron, mint a jó cseléd,
    S a sötét, meleg istállóba
    halkan, lábujjhegyen belép.

    Ottbenn a mécses pisla lángja
    a széltül egyet bólogat.
    A vándor megy s megsimogatja
    a szelíd, csöndes barmokat.

    Aztán a jászolba meríti
    hideg kezét – és hirtelen
    valami fény villódzik
    onnan a hideg téli éjjelen…

    Kívülről, mintha angyaloknak
    égi zenéje szállana.
    S jobbról, mintha egy fehérleplű
    bánatos Asszony állana…

    A vándor letérdel az almon,
    a gazda korty bort ád neki.
    És aztán csöndben, mint ahogy jött,
    békén utjára engedi…

    Forrás: Színházi Élet, 1929. 52. sz.