Szegedi Piaristák

logo

 

EFOP-1.3.7-17-2017-00122

 

Határtalanul

 

Diákutazási program

    Vas István:

    Levél a túlvilágra

    Már negyven éve, hogy utolszor átkaroltuk egymást
    (Egyébként először is, azt hiszem:
    Még nem volt divat férfiak között az ölelősdi),
    Én elfordultam csüggedten, te ott maradtál,
    Mert nem és nem akartál csalni, bújni,
    Lesz, ahogy lesz, ahogy Isten akarja – mondd,
    Negyven év múlva már bevallhatod,
    Hogy gondoltál-e gondolattalan
    A nagy versekre, amiket megírsz majd.
    Megérte, mondd? Tudom, neked megérte
    A költészetért keresztre feszülni
    És feltámadni versekkel rakottan.
    Vagy írtunk-e szebb verseket azóta
    Mi, akiknek megadatott a vénség?
    De te, Miklós, nem fogsz megöregedni,
    Ma is fiatalon s beszennyezetlenül jársz
    Azon a megharcolt meredek úton
    Amaz Ország felé, amelyben sose csalódtál.
    Érvényesebb jel nem került kortárs útlevelére:
    Megszáradt sárral kevert vér a hiteles pecsétje,
    S ezt nem vonhatja vissza senki semmi módon.
    Menj hát, Miklós, előttünk, per saecula saeculorum.

    1984