Szegedi Piaristák

 

Nyári ügyeleti napok

Az ügyeleti napok a következőképpen alakulnak a nyári szünetben:

  • - 2018. augusztus 22. (szerda) 9:00-13:00

Ezeken a napokon van lehetőség ügyintézésre.

 

Osztályozó-, javítóvizsgák időpontja:

    2018. augusztus 27-én (hétfő) 9.00 órától

 

    Túrmezei Erzsébet:

    Légy Krisztushordozó!

    „Azt szolgálom, aki a legerősebb!”
    „Én vagyok az!” – hazudta rá az ördög.
    Alkut kötöttek, s elszegődött.

    Aztán Jézus nevét ismerte meg.
    Látta, hogy ahányszor kiejtik,
    az ördög rémülten remeg.
    „Hazudtál, mert Jézus a legerősebb!”
    – kiáltott, és otthagyta egyik este.
    Jézust kereste,
    hogy néki ajánlja fel erejét.

    Ment, mendegélt.
    Zúgó folyamhoz ért.
    Egy hófehérszakállú, halk öreg
    útközben
    olyan különös dolgokat beszélt:
    hogy Jézust az szolgálja itt,
    aki máson segít,
    és gyámolítja
    kicsinyeit, szegényeit,
    a gyengéket, a védteleneket.
    Megállt a zúgó folyam partján:
    „Igaz lehet.”

    És akkor rimánkodva,
    odatipegett egy öreg anyóka:
    „A hidat elvitte az ár!
    Sose jutok a túlsó partra már!”
    Karjára vette. Átlábolt vele.
    S szíve egyszerre
    szokatlan melegséggel lett tele.
    „Ez lenne hát Jézus szolgálata?”

    Amint hajnalra vált az éjszaka,
    a parton kunyhót épített,
    s vitte, vitte át a hullámokon
    a gyengét, a kicsinyt…
    szolgált és segített.
    Tudta: ez mind
    Jézus szolgálata.
    Néha mégis feltört a kérdés:
    „De hol van Ő maga?”

      +++

    Új reggel virradt, és a tiszta fényben
    csendesen és szerényen
    elébeállt egy gyermek.
    „Vigyél át engem!” – kérte.
    Vigyázva vette
    széles vállára, mint a könnyű pelyhet;
    s a hullámokba lépett.

    Mire középig ért, roggyant a térde,
    terhe olyan nehéz lett.
    A gyermek fenn a vállán egyre nőtt.
    És mintha már az vitte volna őt!
    A másik parton remegve borul le a lába előtt.
    „Ki vagy te?” – kérdezte riadtan.
    „Jézus!” – csengett a felelet. „Ne félj,
    szolgálatodat elfogadtam.”
    Átszegezett, bilincset oldozó
    kéz pihent lehajtott fején.
    Szemét vakította a fény.
    Aztán… nem látta már…
    de szolgálta tovább.
    És lett a neve Krisztushordozó.

      +++

    Legenda volt. Régóta ismerem,
    de most kezdett zenélni bennem,
    s ki kellett énekelnem,
    hogy szívtől-szívig szárnyaljon a szó:
    Van-e közöttünk Krisztushordozó?
    Mert Ő ma is megáll
    előttünk csendesen.
    Várja, hogy megnyissuk a szívünk,
    s bent a szívünkben
    hordozzuk Őt végig az életen.

    Hogy lábunkkal elveszettet keressen,
    és kezünkkel gyengét védjen, vezessen,
    szemünkkel szenvedőkre rátekintsen.
    Van-e Krisztushordozó? Jaj, ha nincsen!

    Szegényen és gyengén, ó Legerősebb,
    leborulok én is előtted.
    Rég rámvetetted bilincsoldozó,
    átszegezett,
    áldó kezed.
    A szent keresztvíz hullt, permetezett,
    s homlokomra írta az új nevet:
    „Légy Krisztushordozó?”

    Segíts, hogy mindhalálig az legyek!

    Forrás: Adventtől adventig