Szegedi Piaristák

logo

 

EFOP-1.3.7-17-2017-00122

 

Határtalanul

 

Diákutazási program

    Reményik Sándor:

    Sóhaj a mindenségért

    Vasárnap. Harangszó. Egy asszony elmegy
    Mellettem. A harangszóra megáll.
    Összeteszi kezét, fohászkodik
    Az utcán elmenőben: „Uram Jézus
    A rosszakon is könyörülj!” –
    A rosszakon is könyörülj:
    Ennyi egy-vers-soros imája.
    Az asszony kendős, falusi
    És amint mond, magának mondja,
    S a láthatatlan csillagoknak.
    Már megy tovább.
    Mi fakasztotta
    E furcsa, percnyi, falusi imát
    Itt, a városban, közelemben?
    Igen, épp az én közelemben –
    S miért, hogy elfeledni nem tudom,
    S gondolok rá újuló gondolattal,
    Újuló kínnal s enyhüléssel?
    Mi fakasztotta e furcsa imát?
    Mint egy könnycsepp, mint egy villámcsapás,
    Mint morajló s meginduló föld,
    Mint megnyíló föld a lábam alatt:
    Olyan volt.
    Mi fakaszotta: részvét, bűntudat,
    Az utcán, harangszóra, éppen ott?
    Sejthette-e, hogy az egész
    Lángbaborult
    Mindenségért imádkozott??!