Szegedi Piaristák

    Rónay György:

    A közelítő tél

    Hervad már? Nem: a kert még csupa nyár. Lobog
    két sárga dáliánk. Nincs ugyan annyi dal,
    de hajnalonta még egy-egy sárgarigó
    rikolt, s búgnak a vadgalambok.

    Élj! – mondom. – Éld nyaradat, míg a hideg szelek
    le nem tarolják. Szedd a diót, viseld
    gondját a kertnek, irtsd a gyomot, metéld
    a vadhajtást; s ha belefáradsz,

    ülj ki a napra, idd hunyt szemen át a fényt,
    s úgy érj, mint a gyümölcs, kései körte, birs…
    – Harkály rebben a lombban, s egy levél lekering:
    őszömet olvasom szinében.

    Este állok a ház előtt, nézem, a Göncöl
    mint csúszik észrevétlen nyúgoti almafánk
    fölé, s hallgatom a szemöldök
    fában a szúvak szorgos percegését.

    1970. október