Szegedi Piaristák

    Hunyady István:

    Lázár védőbeszéde

    A halott béna, hallgatag s hideg.
    Én mégis ittvagyok. Ki fejti meg?

    Ez két húgom: Márta és Mária,
    Velük lelkendezik Bethánia.

    Ti láthattátok: honnan léptem át:
    a kőlapot s a sziklasírt magát.

    Szemembe még az éjek-éje mar,
    pilláimon zsibong a dögrovar.

    E barlang, amely börtönöm helye,
    elomló testem szagával tele.

    Ti tudhattátok; Lázár hova lett:
    Befalt a föld, mint profétát a cet.

    Megtért, Uram, a siratott tetem
    és csodádról bizonyságot teszen.

    Bejártam én a nagy Csönd partjait,
    Isten volt, vakom, aki visszahitt.

    Most némák vagytok: a röhej, szitok
    belétek fúlt, ó, farizeusok!

    Ti mind, kiket a betű átka nyom
    nem értitek, hogy ennyi irgalom,

    halálerős, tüzes jóság lakott
    abban, kit gőggel megtagadtatok.

    Megcsalt szemünk s szívünk. Megcsalt a pár
    koldusrongy minket. Krisztus Ő, a Király!

    Szelíden állt és sírt az Ács Fia. Siratta hívét:
    Lázárnak ismét meg kell halnia.