Szegedi Piaristák

    Vasadi Péter:

    Francesco

    Tengerbe merült hold a szeme.
    Örökös napszállta.
    A szomorúság függönye mögött
    tűzmag.
    Mi feszegeti ezt a komolyságot?
    Mosolya levilágít foltos
    csuhája korcaira.
    Fölálló lábujjai közt boldogan
    ágaskodik gaz s margaréta.
    Poroszkál kanyargós utakon
    s a szarvasbogár lépést vált
    ütemére.
    Fának támasztja kaszáját
    s bámul rá a halál:
    né, itt megy dúdolva a hála!
    Lába nyomán, gondolja, jó lenne aludni.
    S elhagyni érte a suhintást.