Vasadi Péter:

Francesco

Tengerbe merült hold a szeme.
Örökös napszállta.
A szomorúság függönye mögött
tűzmag.
Mi feszegeti ezt a komolyságot?
Mosolya levilágít foltos
csuhája korcaira.
Fölálló lábujjai közt boldogan
ágaskodik gaz s margaréta.
Poroszkál kanyargós utakon
s a szarvasbogár lépést vált
ütemére.
Fának támasztja kaszáját
s bámul rá a halál:
né, itt megy dúdolva a hála!
Lába nyomán, gondolja, jó lenne aludni.
S elhagyni érte a suhintást.


dugo@szepi_PONT_hu