Szegedi Piaristák

logo

 

EFOP-1.3.7-17-2017-00122

 

Határtalanul

 

Diákutazási program

    Veres Péter:

    Ha nem lehettél szálfa

    Kapaszkodj meg ebbe a földbe erősen, magyarom,
    Ha nem lehettél szálfa, legyél hát cserje,
    vagy legyél csak gyom.

    Nézd a tarackot,
    nem árthat annak se aszály, se árvíz, se fagy, se tűz,
    hiába perzselik azt fönt, s hiába vagdalják alant.
    Tavasszal nem mozdul, azt hinnéd, kihalt,
    pedig azalatt, ott lenne a mélyben ágakat ereszt,
    acélhegyű gyökerével bejárja a sívó homokot, a
    zörgő kavicsot;
    a sovány agyagot éppúgy, mint a buja televényt,
    szorgosan furkál, terjed, telepít,
    s mire a tavasz virágzó füvei száraz avarrá válnak,
    ő vígan zöldell újra, s buja sűrűségét felmutatja a nyárnak.

    Vagy nézd a perjét,
    hiába fordítja ki eke, hiába tépi szét a
    kegyetlen borona,
    ahová kerül, ott ragad, gyökerei mindjárt új szálakat eresztenek,
    lekötnek, tanyát vernek,
    s holnap a gazda szemébe nevetnek.

    Ez a föld itt a tiéd, tartsad hát erősen, magyarom,
    ha nem lehettél benne szálfa, legyél csak cserje, vagy
    legyél csak gyom.

    Nézd csak a tippant,
    a szikes puszták apró bokrait.
    Nyár végén kiégnek
    s még torsaikat is porrá veri ezernyi birkaláb.
    Tavasszal mégis kibújnak,
    s pici magvaikkal telt zászlóikat vígan lengetik a sovány
    pusztai szelek.

    Vagy nézd a sziksalátát,
    a lekaszált ájult füvei közül kiugrik hirtelen,
    s ehetetlen kórójának örök lila virágával
    fenn tarja az életet a halott mezők felett

    Nézd a töviseket is:
    a gyengén szúrót, a cigánymogyorót,
    a gerlicetövist és az ördögszekeret.

    Nézd a messze viruló bogáncsot s a ravaszul lapuló
    királydinnyét.
    Hiába írtja ezeket csőszök, kerülők serege,
    hiába röpködnek bennük írott parancsok,
    nem engednek, újra és ezerszer újra visszajönnek
    – és szúrnak, mert egyebet nem tehetnek.

    Szúrj hát te is, de ne engedd ezt a földet, magyarom,
    ha nem lehetsz már benne szálfa, legyél hát cserje,
    vagy legyél csak gyom.

    S hogyha nem élhetsz magadnak,
    virágod legyen mérges, mint a kutyatej,
    ágaid legyenek tüskések, mint a vadrózsa,
    legyenek görbék, mint a galagonya,
    gyümölcsöd legyen fanyar, mint a vadkökény,
    vagy legyen keserű, mint a farkasalma, –
    csak bőven termő bamba diófája ne legyél senkinek.

    Ez a föld a tiéd, tartsd hát meg magadnak, magyarom,
    ha nem lehetsz már benne szálfa, legyél hát cserje, vagy legyél csak gyom.