Szegedi Piaristák

logo

 

EFOP-1.3.7-17-2017-00122

 

Határtalanul

 

Diákutazási program

    Reviczky Gyula:

    Imakönyvem

    Aranykötésű imakönyvet
    Hagyott rám örökül anyám,
    Kis Jézus ingben, glóriában
    Van a könyv első oldalán.
    Sok év előtt egyik sarokba
    Beírta jó anyám nevét,
    Lehajtom a betűkre főmet,
    Hogy fölidézzem szellemét.

    Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszer
    Fehér ruhában láttam őt.
    Tavasz volt épp, a kedves ákác
    Virágozott a ház előtt.
    A lemenő nap fénysugára
    Reszketett ajkán, zárt szemén.
    Apám ott állt a ravatalnál,
    És vélem együtt sírt szegény.

    Hogy elmosódtak a betűk! Mily
    Sárgák s kopottak e lapok.
    Rég' volt, midőn ez imakönyvből
    Még az anyám imádkozott.
    Kék selyemszállal összekötve
    Van itt hajambul egy kevés.
    Aranyos fürtjeimhez akkor
    Nem illett még a szenvedés.

    Írott imádság töredéke
    Mellett van az anyám haja,
    Emitt egy szentnek vézna képe
    S egy régi, halvány Mária.
    Elnézem… Éppen így viselt meg
    A sors azóta engemet.
    Sokszor szeretnék sírni, hogyha
    Nem szégyellném a könnyeket.

    Az Úr imádságát ütöm fel
    (Kísérőm a nehéz úton),
    S vigasztalást vegyít a kínhoz
    A te imád, ó, Jézusom!
    Imádság kell a szenvedőnek,
    Akit a sors árván hagyott.
    Úristen, én nem zúgolódom:
    Legyen a te akaratod.

    Föl nem panaszlom a világnak,
    Csak szellemednek, jó anyám,
    Milyen kopár volt ifjúságom,
    S hogy mennyi bánat szállt reám.
    Tűrtem, reméltem, megalázva
    Idegenek közt éltem én;
    De azt a régi imakönyvet
    S emléked szentül őrizém.