Szegedi Piaristák

    Kerék Imre:

    Fa

    nézd ezt a görbe fát ahogy
    önnön belső terében áll
    s hangtalanul szívósan őrli
    gyökerével a csontkopár
    sziklakövet tanuld fegyelmét
    ahogy az örvénylő időben
    kitartón dacol a szelekkel
    mint valami pompeji őrszem
    a lombját perzselő napot
    sebtépő fagyok éles körmét
    tűrve formálja magát véglegessé
    s bár tudja sorsa csak percnyi öröklét
    ágai között fészket óv
    csipogó életeket ringat
    kérge alatt álca báb áttelel
    csúcsán tollászkodik az esti csillag
    s vele együtt egy égboltot emel míg
    küldetését végre betöltve
    ős nyugalommal félelem
    nélkül zuhan alá a völgybe