1956. november 7-én az orosz tankokkal vívott harcban esett el Gérecz Attila költő. Börtönéből a forradalom szabadította ki, ő rögtön a barikádra ment. Élete szinte jelképe a korszak kegyetlenségének: hazaárulás vádjával ítélték el, négyszer temették újra, míg végső nyughelyére kerülhetett.

Gérecz Attila

    Karácsonyi ének a börtönben

    Fia képe előtt leboruló asszony,
    Drága vonásain torzul a fájdalom.
    Könnybefúlt hangjában mély kínok zihálnak.
    – Hallod, Názáreti?
    Segítsd az anyánkat!

    Nedves zárkák alján összeroskadt árnyak.
    Fásult, néma vággyal szent csodára várnak.
    Vasrácsokon átal halvány fényre néznek.
    – Hallod, Názáreti?
    Peregnek az évek…

    Tágult pupillákon tébolyult kín lángja.
    Négy zokogva készül a mártírhalálra.
    Torkához kap, s felsír álmában a gyermek:
    – Hallod, Názáreti?
    „Apámat ne engedd!”

    Túl a szitok zaján felcsendül az ének.
    Zúg, dagad, hömpölyög, felujjong a lélek.
    Megrendül a börtön, recsegnek a zárak,
    Rab torkok harsogják szerte a világnak:
    Dicsőség Istennek, békesség a népnek:
    – Hallod, Názáreti?
    Hozzád száll az ének.


dugo@szepi_PONT_hu