Szegedi Piaristák

    Harcos Gergely:

    Töredék

    a mester
    éppen
    két kőgolyóval
    játszadozott
    a templom
    lépcsőjén
    amikor
    megszólítottam

    mondd csak
    – kérdeztem –
    milyen
    a mindenség érzete

    először
    nem vett észre
    a fejét sem emelte fel
    csak a golyók
    csacska játékát
    figyelte
    ahogyan
    kecsesen
    könnyen
    egymás körül
    sürögtek-forogtak
    időnként
    hideg és
    száraz
    csókot adva
    a szentély falának
    újra
    feltettem neki
    a kérdést
    de még
    váratott egy kicsit
    és nem válaszolt

    a golyók
    a mozdulatlan
    melegben
    össze
    össze
    koccantak
    és csak ez az
    össze
    össze
    koccanás
    zavarta a csöndet

    aztán végre
    így felelt:
    a közelben
    egy forrásra
    bukkansz –
    új folyó
    születik
    itt
    minden
    pillanatban
    meztelen
    lábbal
    lépjél
    bele
    a még
    kíváncsi elembe
    és figyeld meg
    hogyan
    mossa
    körül
    térdedet
    a víz
    nesztelen

    először majd
    patakot látsz
    ha útját
    követed –
    köveket
    görget
    – azt hiszi –
    pedig csak
    a kavics
    kél
    újra-újra
    táncra
    és járja át
    zúgolódó
    habjait
    de menj tovább
    meg ne állj
    – folytatta a mester –
    árját is
    érjed el
    a folyónak
    ahol
    jajongva
    de már
    megnyugodva
    tölti fel
    kékszemű
    barátunk a
    kényszerű
    medret
    mit ősei
    vájtak ki
    maguknak

    folyammá
    válván
    nem zsörtöl
    nem siet
    többet
    a hullám
    csak bölcsen
    hömpölyög
    és puhán
    pihen
    a völgyben
    így
    szépen
    lassan
    torkolatához
    visz a
    víz
    amit majd
    a selymes ágy
    ringat
    emlékei
    szárnyán
    észrevétlen halálba

    az élet
    ezen a ponton
    befagy:
    egyetlen
    hatalmas

    gyűjti össze
    minden eddigi
    folyók
    örömeit és
    bánatait

    látod
    az élet
    halált szül
    a halál pedig
    életet
    fürödj meg
    a tóban is
    de utána már
    ne gyere vissza –
    nem leszek itt

    a templomot sem
    találnád
    mert minden
    amit láttál –
    maga a templom
    és mindaz
    amit hallottál –
    én vagyok

    1991. április 18.