Szegedi Piaristák

    Tótfalusy István:

    Karácsonyi leoninusok

    Barmok romlatag ágyán, Jessze ígéretes ágán
        Új élet született; boldog a Szűz: anya lett.
    Barmok romlatag almán, kisfia fekszik a szalmán,
        Barlang, ágy csupa fény: Isten, a Szűznek ölén.
    Künn viharok furulyáznak, tépik a pusztai fákat.
        S lám, elnyugszik a szél benne, az akol küszöbén.

    Játszik a gyermek, a karja kicsúszott, nincs betakarva,
        Mária nézi: nevet – „Fúj az ökör meleget!”
    Fúj az ökör… s ugye, jó lesz? – fürge tüzet vete József:
        Lobban a rőzserakás, mind csupa láng, ragyogás.

    Csillan a jó bari szőre, vidáman a szürke tetőre
        Fény fut. Koppan a kő: „Pásztorok, gyertek elő!”
    Vének s ifju legények, jönnek, az ajkukon ének.
        Billeget ám a dudás, fújja a kis furulyás!
    Néz az ökör: „Soha ilyet!”, a csacsi nagy füle billeg.
        Mind forróbb, tüzesebb, Mária könnye pereg.
    Anyja ölében a gyermek, tapsol a mennyei herceg:
        Kedv, öröm, isteni tett - Krisztus megszületett!

    Barmok romlatag ágyán fekszik a második Ádám,
        Új ág, égi virág, újul a régi világ.