Szegedi Piaristák

    Görgey Gábor:

    Simeon

    Öreg.
    Fehéren porlik, mint az út.
    Napjai: végtelen
    vedlése az időnek.
    Ez már csak a leépülés
    a hústalan rögeszme-vázra.
    Ember, aki már nem történik: emberásvány.

    Ennyire csillapíthatatlan
    halálvágytól meghalni nem lehet.
    Itt van. Még é1. Szörnyű jelenlét,
    melynek közelségétől senkinek
    sincs kedve élni.
    A szájakban megromlik minden étel.
    És csigaként
    behúzódnak a nemiszervek.

    Mégis. Kivárta. Látta.
    Megszületett.
    Csak ránézett és tudta: Ő az!
    Felizzottak velőtlen csontjai.
    Az évszázados mohával benőtt száj
    megnyílt és himnuszt motyogott.

    Most már szeretett volna élni.
    Még mit nem, szólt az úr.