Görgey Gábor:

Simeon

Öreg.
Fehéren porlik, mint az út.
Napjai: végtelen
vedlése az időnek.
Ez már csak a leépülés
a hústalan rögeszme-vázra.
Ember, aki már nem történik: emberásvány.

Ennyire csillapíthatatlan
halálvágytól meghalni nem lehet.
Itt van. Még é1. Szörnyű jelenlét,
melynek közelségétől senkinek
sincs kedve élni.
A szájakban megromlik minden étel.
És csigaként
behúzódnak a nemiszervek.

Mégis. Kivárta. Látta.
Megszületett.
Csak ránézett és tudta: Ő az!
Felizzottak velőtlen csontjai.
Az évszázados mohával benőtt száj
megnyílt és himnuszt motyogott.

Most már szeretett volna élni.
Még mit nem, szólt az úr.


dugo@szepi_PONT_hu