Jelenlegi hely

Görgey Gábor:

Máté

Ahogy írópultjára bukva írt,
      nehezen és dadogva,
hirtelen azt érezte, hogy
háta mögött áll valaki.
      S megállt a tolla.

Eddig is rosszul ment a munka, de
      most megbénult egészen,
mintha egy kohó ajtaját
nyitották volna ki és forró levegő
      dőlne rá egy égboltnyi résen.

A szörnyű vendégtől szinte megégett,
      nem fordult meg, szemét lesütve
hagyta, hogy rázza testét
a milliónyi kilowatt
      s minél előbb megsemmisítse.

Túlélte. Épphogy nem szenesedett el.
      Hallotta a szárnysuhogást.
S ahogy hűsítve ráloccsant az ég,
izzó vasként felsistergett a háta.
      Írt. Már nem csinálhatott soha mást.