Szegedi Piaristák

    Erdélyi József:

    Szeretet

    Szeretem én az eget úgy, ahogy van,
            derűsen, borusan;
    szeretem a földet is úgy, ahogy van,
            sárosan, porosan.

    Nem válogatok sem égben, sem földben,
            sem időben, sem térben;
    arravaló, hiszem, hogy térdre essek, –
            arravaló a térdem.

    Arravaló az út, hogy menjek rajta,
            s hogy ráboruljak holtan,
    mint egy ledőlt fa; ne tudja bár senki,
            hogy ki voltam s mi voltam…