Szegedi Piaristák

    Ady Endre:

    Könyörgés egy kacagásért

    Lukács Hugónak küldöm

    Arcod haragos fellegekből
    Ismerős nekem, Isten,
    Villámok hozták el szememig
    S fürdettem gyakran könnyeimben.

    Nem láttam még sugaras arcod,
    Melyet, hajh, sokan látnak,
    Hol vagy, hol vagy és miért kerülsz,
    Szent Istene a kacagásnak?

    Éhezem, Uram, a jókedvet,
    Szomjazom nevetésed,
    Ilyen hálás, pojácás hived
    Soha tán nem is volna Néked.

    Egy gyönyörű, nagy kacagásban
    Harsogjon föl a multam,
    Lássam egyszer vidám arcodat
    Kacagó, szent sirásba fultan.