Szegedi Piaristák

    A szarvasokká vált fiúk

    (Román népballada Bartók Béla gyüjtéséből)

    Vala egy vén bátyó
    annak vala éppen
    kilenc fiusarja
    szép derék legények.
    Nem nevelte őket
    semmi mesterségre,
    szántásra vetésre,
    ménesterelésre,
    gulyaterelésre,
    hanem csak vadászni
    vad hegyeket mászni.

    Kilenc szép legények
    mind a vadont járták
    s mindaddig vadásztak,
    hogy előtaláltak
    csuda fiuszarvast.
    Addig addig űzték
    útjokat téveszték
    s változott belőlük
    kilenc hegyi szarvas,

    Nem várhatta őket
    az ő édesatyjuk
    felvette puskáját
    s megtalálta őket.
    Haj, mit is talált ő?
    Csuda szarvasnyájat,
    kilenc hegyi szarvast.
    Űzni kezdte őket,
    hideg kút fejénél
    féltérdre is állott,
    hogy közéjük lőne.
    Szóval így kiáltott

    szarvasok vezére:
    Édes jó atyácskánk,
    ne lövöldözz bennünk.
    Felveszünk mi téged
    a mi szarvainkra,
    hordozunk mi téged
    hegyhátról hegyhátra,
    oromról oromra,
    szikláról sziklára,
    magasztalunk téged
    egy magas kőszálra
    úrnak minden földön.
    Felelt szóról szóra
    az ő édesatyjuk:
    Atyátok szerette
    édes fiacskáim,
    gyertek haza, rátok
    vár édesanyátok.
    Vár titeket vággyal,
    meggyujtott gyertyával,
    teritett asztallal,
    kitöltött pohárral;
    sírdogál a házban,
    kelyhét tölti borral,
    házát tölti búval.

    Felelt szóról szóra
    szarvasok vezére:
    Édes jó atyácskánk,
    eredj haza szépen
    anyánk küszöbére,
    mert mi nem megyünk már,
    Ágas-bogas szarvunk
    nem fér be az ajtón,
    csak a hegytetőkön,
    a mi testünk nem tür
    fonott-szövött inget,
    csak leveles ágat,
    a mi lábunk nem lép
    tűzhely hamujába,
    csak leveles ágra,
    a mi ajkunk többé
    nem iszik pohárból,
    csak iszik forrásból.

    Fordította: Erdélyi József